A fájdalomcsillapítás szabályai

Az emberi méltóság megőrzésének elengedhetetlen eleme a fájdalommentes élet biztosítása, a fájdalomcsillapítás ezért alapvető része az egészségügyi ellátásnak.

Az alábbiakban részletesen olvashat a fájdalomcsillapítás WHO által felállított alapelveiről, illetve törvényi szabályozásáról.

Gyógyszeres fájdalomcsillapítás lépcsőzetesen

1992-ben az Egészségügyi Világszervezet (WHO) lefektette a fájdalomcsillapítás alapelveit, amelynek központi eleme a fokozatosság. A betegnek mindig a leggyengébb, de még hatásos fájdalomcsillapítót kell megkapnia. A WHO elsősorban a daganatos páciensek fájdalomcsillapításával kapcsolatban határozta meg a fájdalomcsökkentés fokozatait, de azok megfelelően alkalmazhatóak olyan egyéb betegségek esetén is, amelyek intenzív fájdalomérzettel járnak.

Így a kezelést nem szteroid gyulladáscsökkentőkkel, például paracetamol, ibuprofen tartalmú gyógyszerekkel javasolt kezdeni. Ha ezek nem hoznak enyhülést, át lehet térni enyhe opioidokra – mint a codein vagy a dihydrocodein. A harmadik szinten már ezek erős változatára is sor kerülhet.

Az eredményes fájdalomcsillapítás alapja a jó orvos-beteg kapcsolat

A fájdalomérzet, a fájdalomküszöb és a fájdalomtűrés egyénenként eltérő, ezért az orvos által előírt fájdalomcsillapító kezelés is egyénenként változó. A fájdalomcsillapító készítményeket szükség szerint és a megfelelő időben kell alkalmazni. A fájdalom fellépésekor azonnal érdemes gyógyszert szedni.

Az orvosnak – ha lehetséges – szájon át szedhető szert kell javasolnia, hogy a beteg megtarthassa a mobilitását és a függetlenségét. A páciensnek pedig a saját érdekében azonnal jeleznie kell, ha a gyógyszer az előírt adagolás szerint nem enyhíti a panaszait. Betegség esetén a fájdalomcsillapítót érdemes megelőzésként használni, hogy a beteg ne szorongjon a vissza-visszatérő fájdalomérzet okozta szenvedés miatt.

A fájdalomcsillapítás mindenkinek jár

A fejlettebb államokban törvényi úton szabályozzák a fájdalomcsillapítás kötelezettségét. Magyarországon az 1997-es „CLIV. törvény az egészségügyről” tér ki a betegség okozta fájdalom csökkentésének feladatára. 1998-ban kormányrendeletben fogalmazták meg, hogy a fájdalomcsillapító terápiáról a beteg nem mondhat le akkor sem, ha a betegségére vonatkozó kezelést visszautasítja.


close